Mi is ez pontosan?

A Zöld Otthon Program a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramjának (NHP) egyik tagja. Célja kifejezetten az, hogy “zöld otthonok”, azaz energiagazdaságos, környezetbarát, minőségi otthonok szülessenek, illetve a már meglévők könnyebben találjanak gazdára. A hitelt használhatjuk tehát lakásvásárlásra vagy új lakás(ok) építésére is, azonban számszerű, konkrét követelmény vonatkozik az energiatanúsítvány egyik fontos paraméterére: az ún. fajlagos primer energiafogyasztásra.

Mi az energiatakarékosság feltétele?

A Zöld Otthon Program szempontjából, nagyon röviden: a lakás nem “fogyaszthat” 90 kWh-t négyzetméterenként. Ezt éves átlagban mérik, és természetesen nem tartoznak bele azok az értékek / fogyasztások, amiket a lakók szokásai jelentősen befolyásolnak, így nem értendő bele például a hétköznapi áramfogyasztás – de a fűtés és egyéb beépített rendszerek és az általuk használt (elektromos vagy más) energia igen. Ilyen szempontból nagyon nem mindegy tehát, hogy újonnan építendő lakásunkban mivel és hogyan fűtünk majd.

Ház vásárlása esetén az energiaigény határa valamivel magasabb (100 kWh/m2)*, de további fontos feltétel, hogy a felhasznált energiát legalább 25%-ban megújuló forrásból kell szereznie.

* Egyes források szerint “81 és 100 kWh/m2 közé kell esnie” az energiaigénynek; ez teljes félreértés, a program nyilván nem ad meg alsó határt. A 81-100 közötti tartomány a BB energetikai minősítésre vonatkozik, és az alkalmassághoz “legalább ilyenre” van szükség, tehát az ennél jobb, AA minősítés értelemszerűen beletartozik a Zöld Otthon program által támogatott körbe.

Milyen megújuló forrásokat használhatok?

A zöld energia már több mint egy évtizede központi téma, úgyhogy mind a kutatás-fejlesztésnek, mind a piacnak volt ideje megfelelően reagálni a kihívásra. Kifejezetten sok megoldás létezik, mindegyiket agyondicsérik a rájuk szakosodott vállalkozók, és mindegyiknek van előnye is, hátránya is, ezért fontos mindig több forrásból tájékozódni. Megpróbálunk egy rövid, objektív áttekintést adni a helyzetről.

A leggyakoribb (és az egyik leghatékonyabb) környezetbarát energiaforrás a geotermikus energia. Itt egy hőszivattyú dolgozik két eltérő hőmérsékletű tér között, lényegében a hőt egy folyadék hozza fel a talajból. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, mondhatjuk rá, hogy “vízzel fűtünk vizet”, de ez szigorúan véve csak a talajvizes megoldásokra igaz: a zárt keringetésűek szinte mindig fagyálló keveréket használnak. A teljesítményről röviden annyit, hogy minél messzebb vagyunk a felszíntől, annál egyenletesebb: a “lefúrós”, szondás megoldások szinte mindig jobbak, egész évben számíthatunk rájuk, míg a talajkollektor a napsütéstől és a hideg időjárástól is erősen függ, “megérzi a telet”.

A hidrotermikus, aerotermikus és geotermikus rendszerek közös tulajdonsága, hogy “valahol a környezetben energia van, és azt kinyerjük”, így az állóvízbe telepített és a talaj felszíni rétegébe ásott kollektor nagyon közeli rokonok, és a hatékonyságuk is hasonló. A levegős hőszivattyú (furcsább nevén “levegőkazán”) működési elve eggyel bonyolultabb, viszont a telepítése messze a legegyszerűbb, nem jár sem földmunkával, sem víz alatti szereléssel. Ebből a szempontból egyébként (új ház építése esetén) érdemes megfontolni a betonalapba épített hőcserélő spirált, az ún. “energiacölöpös” megoldást: itthon egyelőre ritka madár, és önmagában ezzel a teljes fűtési igényt nem is mindig lehet biztosítani, viszont meghibásodni aligha fog, és az építéshez képest igazán nem jár sok pluszmunkával.

Szintén a legkézenfekvőbb megújuló források egyike a napenergia. A napkollektort és a napelemet szerencsére ma már kevesen keverik össze: előbbi közvetlenül a hőcserélő folyadékot melegíti, utóbbi pedig elektromos áramot ad, amivel aztán azt csinálunk, amit akarunk: hűtünk, fűtünk, felhasználjuk a háztartásban, vagy (akár!) visszatápláljuk az elektromos hálózatba, ezzel mintegy “negatív fogyasztást” produkálva. A napkollektor és a napelem is erősen évszakfüggő: az átmeneti időszakban a kollektor gyakran a teljes fűtést meg tudja oldani, viszont télen maximum besegít, 20-40 százalék erejéig. A napelem hatékonysága nyáron akár négyszerese a télinek, így fűtéshez nem ideális, de a hűtéshez szükséges villamosenergiának tehát jelentős részét (akár az egészet) meg tudjuk termelni vele.

Végül ejtsünk szót a ritkább megoldásokról! A mindenki által ismert megújuló forrás, a szél, sajnos nem olyan hatékony, mint amilyen jól hangzik. Országos léptékben komoly tényező tud lenni, de otthoni felhasználásra alig alkalmas, és nagyon ki vagyunk vele szolgáltatva az időjárásnak. Szélerőművet csak ritkán tud 10-20 éven belül megtérülővé tenni egy háztartás, és nagyon ismerni kell hozzá a helyszín adottságait. A vízerőművet említeni sem érdemes, hacsak nem a Niagara mellett építkezünk.

És ott van még a rejtélyes nevű “biomassza”, ami viszont (leegyszerűsítve) a különböző dolgok elégetését jelenti, a fapellettől az avaron keresztül a bioetanolig. Biomassza alapú megújuló forrást akkor érdemes használni, ha szükség van egy kiegészítő rendszerre, ami egyáltalán nem függ az időjárástól, és nem jár jelentős telepítési költséggel. Mivel égetünk, valamennyi környezeti terhelést persze okozunk ezzel, de cserébe azt kapjuk, hogy amíg van üzemanyag, addig van fűtésünk, illetve áramunk. A biomasszával működő kazánok hatékonysága nem