Kis kezét csókolom

Kínos helyzetbe mindannyian szoktunk kerülni. A kínosságot persze nagyban befolyásolja, hogy ki az adott szituáció közönsége. Ha szerencsésebbek vagyunk, akkor csak a barátok, haverok előtt kerülünk arcpirító szituba, amivel maximum ugratnak egy darabig, ha kevésbé vagyunk szerencsések, akkor biztos, hogy a legkínosabb mondatokat a főnökünk fogja hallani. Ez történt alábbi történetünk főszereplőjével is. Fogadjátok sok szeretettel, ezúttal név nélkül.

Mesénk kulcsfigurája egy verőfényes délelőttön éppen az anyósával beszélgetett telefonon, aki a keresztnevén, Joliként van elmentve hősünk telefonjába. A hívás végeztével, majdhogy nem “postafordultával”, azonnal érkezett is egy bejövő hívás, ám főhősünk nem volt kellően körültekintő és csak egy kósza pillantást vetett a készülék kijelzőjére, ahol megnyugvással konstatálta, hogy a bejövő hívás az imént letett anyóstól érkezett. Jókedvűen fel is vette és így szólt:
– Kis kezit csókolom!
Ám a csilingelő női hang helyett egy kimért férfi hang válaszolt szigorúan:
– Talán egy szia is megteszi.

Így jár az, aki csak felületesen, az első szótagig olvassa a bejövő hívás gazdájának nevét, hiszen Joli helyett a Bau-Styl tulajdonosa, ügyvezetője és alapítója, Josti volt a vonal túlsó végén.

Nos, mint említettük, nem áruljuk el, kinek a nevéhez köthető ez a kényelmetlen beköszönés, de javasoljuk, hogy legközelebb, ha nálunk jártok, nyugodtan fennhangon köszönjetek a belépéskor így:
Kis kezit csókolom!